Ez az oldal  1024x768 felbontásban TrueColor szinbeállítással müködik a legjobban           Minden  jog fönntartva   All Rights Reserved



 K É P E K   I N N E N - O N N A N
A     X X I.   S Z Á Z A D I
K Á R P Á T M E D E N C É B Ö L

 

L A S Z L O   S Z I L A G Y I   F O T Ó I

G Y E R G Y Ó S Z E N T M I K L Ó S O N  

A Z    A R T   G A L É R I Á B A N

2 0 0 5   S Z E P T E M B E R   0 2. – T Ö L


 Akik a képböl mindig

Akik a képböl mindig kiesnek
Vagy idejük sincs bekerülni
Mert amire kezüket megtörölnék
Megigazítanák a kendöt kalapot
Szóval mire lencseképessé tennék
Magukat kifogy a film márpedig
Mindannyian jól tudjuk milyen
Fontos a fény, a körülmények
Általában hogy maga a kép
A lehetö legelönyösebben
Mutathassa amit mutatnia kell

Az emberi létezés számunkra egyik legkellemesebb dimenziója a képi valóság átszüremlik énünk gazdag és színes szürörendszerén árnyalva, pontozva vagy szépítve azt. Így vagyunk az élet minden pillanatában a születéstöl a halálig, a nevetéstöl a sírásig, a gyásztól az örömig, a veszteségtöl a gyözelemig.

Noha még gondolatainkban sem fogalmazzuk meg mindezt, de gyül, gyül bennünk a sok emlék a meglátott, a megálmodott, a visszaidézett vagy megélt valóság képe. Mindez azonban, noha sokszor csak rejtözik bennünk mégis érzéseink, hangulataink barométere jelzi, hogy történik valami. Történik valami velünk, szeretteinkkel, környezetünkkel, szülöföldünkkel, elödeinkkel és öseinkkel, szóval mindennel, ami arra érdemesít, hogy mégiscsak tartozzunk valahová, részévé váljunk e nagyvilágban valaminek, ahol biztonságban, lelkiségben, megmaradásunkban mások vagyunk és mások akarunk lenni. És közben peregnek a percek, évek, évtizedek, századok hagyják látható vagy láthatatlan nyomaikat, mindabból ami édesebb, ami kedvesebb nekünk a család, a szülöföld, a haza, és elég ha csak bekapcsoljuk a tévé képernyöjét és válogatás nélkül zúdul ránk a nyers valóság az elszabadult emberi és természeti erök, míg közben gúzsba szorul a lélek és keresi a szabadulást. Ilyenkor kapaszkodót, fogantozót keresve nyúlúnk a könyv, a vers vagy a kép után és próbáljuk menteni önmagunkban a szépet és a jót. És megtörténik a csoda. Ebböl a feltartózthatatlannak tünö árból felénk nyúl egy mentö kéz, hogy társat találjunk ha csak egy rövid pillanatra is, ahhoz hogy újra csak önmagunk lehessünk. Lélegzetre jutván a szép ajándéka révén. Ez történik meg ma is.

Szilágy László Finnországban élö nemzettársunk jóvoltából, ki a széplátás ajándékával gyönyörködtet meg bennünket és teszi mindezt a képrögzítök müvészi képességével, mesteri tudásával, a szem és a lélek harmóniája révén, vezetvén lelkünket abba a világba, amely legközelebb áll szívünkhöz, mert egyesül újra a múltba taszítva sok év fájdalmát és igazságtalanságát. És újra büszkén áll a templomtorony, a vár, a boltívek és hajlatok, a lépcsök és az ablakok, a kanonoksor, a faragott székelykapu és örködnek körbe a Kárpátok büszke csúcsai hogy árkádok alá vonhassák az emberi lelket, terelve azt a méltóság palotájába, vagy éppen anyánk sárgára súrolt tornácára, és mindig, mindig hazafele. Szemlélve ezeket a képeket újra erösödött bennem az érzés, hogy nagyvilágon bárhol is lehetünk, de a föld, amely a miénk, az csak itt lehet, ahova újra és újra, ha csak lélekben is, de megtér a vándor. Megtér, mert hívja a múlt, megtér, mert hívja a jelen, akár jajveszékelve is, mint ahogy történik most is, akár az özönvíz, ahogyan azt Farkas Árpád is írja.

Ropog a kert, a bokrokat
Forgatja már a sárga lé,
mohón a hídlásba harap;
zúdul a csúrkapun elé.

Fölkapja Illés szekerét
Sarjústól; a fölpuffadt lovak,
Döglött malacok ázalék-
Naszádja nö az ár alatt.

Fözötök-bálnák, paprikák
Törik a házat, rengetik
Lemarják jobbágyék falát.
A pince torkig megtelik!

Nézi a székely, könny csurog
Bajszára, reszket, úgy kacag:
“vigyed, uram, a házat is,
vigyed, ami még itt maradt!

Vigyed az asszonyt, kölyköket,
a böjtöket, az éjszakát,
vigyed a gólyafészket,
lássunk világot legalább!”

 Dühöng az ár, s az ég alól
rongy falvak úsznak menybe fel.

A bárka késik valahol,
a víz, a víz csak énekel.


Es ami utána marad, az iszapban álló hófehér templom, a megroggyant templomtorony, a sárban fekvö székelykapu, az összeomlott háztetö, a megroppant boltívek és lépcsök, a magukra hagyott síró ablakok, az út felett hömpölygö felhö és alatta a fekete áradat, az elpusztult lovak, a segitségért kiáltó öregek, az utolsó pillanatban megmentett gyermek és az elsodort életek.

Mindez nem ünneprontás akart lenni, csak érzékeltetni akartam, hogy miért fontos számunkra ez a világ, miért fontos ez az édesen keserü szülöföld, és miért fontos, hogy hála Istennek sokan vannak, kik mentik emlékét, vagy építik jövöjét ahogyan teszi azt Szilágyi László, ki Finnországból is, mint az Isteni ajándékként megszületett finn-magyar testvériség örökös elkötelezettje ennek a földnek, aki jön, hozza és viszi a szülöföld üzenetét és annak hitét, hogy megmaradhatunk, mert életre született ez az ember és kegyelten megpróbáltatások között is csak nyel, dacol a megpróbáltatással és nem feledkezik meg arról, hogy Istennek adjon hálát azért, mert megmaradhatott.

Befejezésül még egyszer köszönjük meg a müvésznek, köszönjük meg Önöknek, kik itt vannak és velünk együtt részesülnek ebben az élményben, “mert érzik a hüvös záporokat…”, melyek belül áztatnak sustorogva, mert úgy kell élnünk néha, mintha befalaztak volna, míg közben derengésben úszó gyönyörü világok, vagy éppen pusztító, kegyetlen csapások vetnek fodrot bennük, és homlokukra ráncot.

Dézsi Zoltán, 2005 szeptember 2.-án

 


A fotók a kisképre klikkelve megtekinthetöek nagyobb méretben is

A felhökarcoló

Árva, Szlovákia

2001

Az Árvai templom tornya

Árva, Szlovákia

2001

 

Lépcsö a mennyekbe

Árva, Szlovákia

2001

Az árvai vár

Árva, Szlovákia

2001

Város az ablakban

Budapest, Magyarország

2003

Dévai várablak

Déva, Erdély

2005

Tetök

Törcsvár, Erdély

2005

Meredeken lefelé

Törcsvár, Erdély

2005

Fellegvár-ablak

Visegrád, Magyarország

2003

Fellegvár-kapu

Visegrád, Magyarország

2002

Csúcsok és hajlatok

Vajdahunyad, Erdély

2005

Pillantás az alvó városra

Budapest, Magyarország

2004

Boltívek, lépcsök, ablakok

Vajdahunyad, Erdély

2005

Halászbástya

Budapest, Magyarország

2004

Pecázás a várárokban

Fogaras, Erdély

2005

A méltóság palotája

Budapest, Magyarország

2004

Holdanyó fényes arca

Opatia, Horvátország

2003

A Láchíd

Budapest, Magyarország

2004

Kanonoksor

Nagyvárad, Erdély

2005

Rönkök perspektívája

Árvaváralja, Szlovákia

2003

Épp hogy elérem!

Korond, Erdély

2005

Kígyózó folyosó

Nagyvárad, Erdély

2005

Árkádok

Budapest, Magyarország

2004

Juci tornáca

Nagyszalonta, Erdély

2005

A Tordai hasadék

Torda, Erdély

2005

Pipacsok

Kisköre, Magyarország

2005

Alacsony légnyomás

Valahol a kárpátokban, Szlovákia

2004

A Kárpátokban

Lehota, Szlovákia

2004

Fogarasi havasok

Alsóárpás, Erdély

2005

Legelészö lovak

Alsóárpás, Erdély

2005

Kukoricaföld

Bakonyszücs, Magyarország

2004

Tükrözödések

Bakonyszücs, Magyarország

2004

Én is föl akarok mászni!

Nagyvárad, Erdély

2005

Elmélyedve

Fogaras, Erdély

2005

Na csapjunk a lovak közé

Fogaras, Erdély

2005

A zsömlémet nem adom!

Tenke, Erdély

2005

A juhász és nyája

Tenke, Erdély

2005

Hazafelé

Szováta, Erdély

2005

Ég veled vándor!

Nagyvárad, Erdély

2005

Szénán hasalva

Fogaras, Erdély

2005

Póstacím: Laszlo Szilagyi   Annantie 5, 03100 Nummela FINLAND             e-mail : laszlo.szilagyi@lsl-oy.com                Tel : +358 400 522 213